Mi az a rendszergondolkodás avagy systems thinking?

A systems thinking, magyarul rendszergondolkodás, egy szemlélet, ami abban segít, hogy ne csak az eseményeket lásd, hanem azt is, hogy milyen összefüggések és visszatérő működések hozzák őket létre. A hétköznapokban a legtöbben úgy gondolkodunk, hogy „történt valami, biztos van egy oka”. A valóságban viszont a legtöbb freelancer-probléma nem egyetlen okból áll, hanem több tényező egymásra hatásából. Ettől tűnik sokszor megfoghatatlannak.

A rendszergondolkodás ezért nem azt kérdezi, hogy „mi romlott el most”, hanem azt, hogy „mi az a minta, ami újra és újra előáll”, és „milyen működés termeli ki ezt a mintát”. Amikor ezt elkezded átlátni, a megoldások is elmozdulnak a tűzoltástól a tartósabb beavatkozások felé: nem azt próbálod megjavítani, ami épp lángol, hanem azt a működést, ami újra és újra begyújtja.

Freelancerként sokszor nem az a nehéz, hogy sok a munka, hanem az, hogy a munka „szétfolyik”. Reggel még van egy terved, délután már reagálsz e-mailekre, csúszásokra, ügyfélkérésekre, közben próbálod tartani a határidőt, és valahol a nap végén ott a kérdés: miért érzem azt, hogy mindig ugyanoda lyukadok ki?

A rendszergondolkodás (systems thinking) azért hasznos, mert más helyen keresi a választ. Nem ott, hogy „mennyire vagy fegyelmezett”, hanem ott, hogy milyen működés termeli újra és újra ugyanazokat a helyzeteket. Ha pedig egy mintát egy rendszer hoz létre, akkor a változás kulcsa is rendszer szinten van.

A jéghegy-modell: mi van a felszín alatt?

A rendszergondolkodás egyik legegyszerűbb kerete a jéghegy-modell. A felszínen események vannak, alatta pedig azok a rétegek, amik az eseményeket „gyártják”.

Amikor a legtöbben változtatni akarnak, az eseményszinten próbálkoznak: még egy sprint, még egy túlóra, még egy „összeszedem magam”. A jéghegy logikája szerint a tartós eredmény ott jön, ahol a struktúrához nyúlsz.

Miért ismétli magát a jó és a rossz is?

A rendszerek egyik alapműködése a visszacsatolás: egy folyamat kimenete visszahat a folyamat elejére, és ettől beindul egy kör.

Freelancer szinten ez nagyon gyorsan felismerhető. A negatív kör sokszor így néz ki: túl sok vállalás → romló fókusz → lassabb haladás → nő a stressz → még lassabb haladás. Egy idő után már nem is az a gond, hogy sok a munka, hanem az, hogy a stressz minőséget és tempót eszik, a tempóromlás pedig még több stresszt termel.

A pozitív kör is létezik, csak kevésbé látványos. A jobb ügyfélélmény például több ajánlást hozhat, az ajánlás jobb ügyfeleket, a jobb ügyfelek több mozgásteret. Ettől lesz idő rendesen dolgozni, ami megint javítja az élményt. Sok vállalkozó ezt „szerencsének” éli meg, pedig általában egy jól beindult kör dolgozik.

A praktikus kérdés itt mindig ugyanaz: milyen kör fut éppen, és melyik pontján érdemes belenyúlni?

Készletek és áramlások: miért nem látod időben, hogy baj lesz?

Sok minden, ami a freelancer működésedet stabilizálja, nem pillanatnyi dolog, hanem felhalmozódó „készlet”. Ezek lassan épülnek, és lassan is fogynak, ezért könnyű későn észrevenni a problémát.

Ilyen készletek például: